Hogyan manipulál a politikai aréna?

A parlamenti pártok azért nem különböznek egymástól, mert mindegyik csak reflektál a másik karakterére. Nagy ideológiai különbség nincs köztük; végeredményen mindegyik adóztatáspárti, baloldali – mégha tagadja is. Az ideológiai viták helyébe a szüntelen karakter-küzdelmek léptek, ahol az a győztes, aki minél jobban megosztó. Így palástolhatják a rendszerszintű problémákat karakterorientált problémákkal. Azok, akik reflektálnak rájuk, akaratlanul is elfogadják azt a valóságképet, amelyben az egyes karakterek definiálják a problémát annak támogatóival és ellenségeivel együtt.

Ha viszont arról a problémáról beszél az ellenfeled, amit te definiáltál, akkor az te húzod meg a törésvonalakat, azaz te alakíthatod a játékszabályokat. Az ellenfeled csak akkor tud feléd kerekedni, ha talál egy súlyosabb, általánosabb problémát.

Képtalálat a következőre: „klientúra”
A rendszer-kritikára érzéketlen, klientúrára fókuszáló baloldal egyfajta strucc-politikát folytat

A jelenlegi ellenzéki pártok erre képtelenek. Nem tudnak mást tenni, mivel nem akarnak mást tenni. Ahhoz, hogy tematizálhassanak, az államrendszerre épülő központosításra kéne úgy tekinteniük, mint a legfőbbb probléma forrására. Ők azonban épp ezt nem tehetik meg, mert nem a rendszeren akarnak változtatni – lévén ők is éppúgy a baloldali, szocialista államrendszer kedvezményezetjei, mint a jelenlegi kormány. Teljes köztük az egyetértés abban, hogy az adórendszer önmagában nem feltételezi a korrupciót, nem káros a piacnak és nem feltétlenül alapozza meg az öncélú költekezést. Így a vitatémák is partvonalra szorulnak. Korifeusaik beérnék csupán a klientúra lecserélésével. Puszta karaktergyilkosságokba mennek át, azt próbálva elhitetni a választókkal, hogy kizárólag a konkrét személyek a probléma forrásai. Eszköztárukban kimeríthetetlen erőforrás áll rendelkezésre a másikra vonatkozó szitokszavak cifrázásában és lankadatlanul bíznak abban, hogy ezek egyszer csak perdöntőek lesznek a szavazók megnyerésében. Ezzel azonban akaratlanul is hiteltelenítik azt a rendszert, amelyikben mindkét látszólag szembenálló fél hisz.

A mi világunkban a központosításra törekvő, adóztatásban érdekelt állam és a piac szereplői állnak egymással szemben. A mi világunkban Görögország, Észak-Korea, Ukrajna és Venezuela van az egyik oldalon és Svájc, Hong Kong valamint Szingapúr a másikon. Az előbbi országokban a világon az egyik legmagasabbak az adóterhek és az állami elnyomás, míg az utóbbiakban a legkisebbek. Az előbbi országok vezetői mindent maguk akarnak szabályoznia, az utóbbi országokban csak csekély mértékben szólnak bele a piac működésébe. Az eredmények magukért beszélnek.

Nemcsoda, hogy a reprezentatív közvéleménykutatásaink alapján a magyar társadalom 59,4%-a támogatja a programunkat.